Aki járt már Kínában, tudja, hogy itt gyakorlatilag ismeretlen a borravaló intézménye. Első kínai utam során, 1988-ban amikor nem vártam meg, hogy egy vásárlás után visszadják azt a pár fillért, ami visszajárt, több száz métert szaladt utánam az árus kezében az ott "felejtett" pénzemmel. Sok évvel később, amikor Pekingben éltem, egy oda látogató honfitársam büszkén mesélte, hogy amikor egy étteremben sehogy sem akarták elfogadni a borravalót, amit jogosnak talált a kiszolgálásért és kedvességért, ő bizony jól kitolt velük. Amikor nem figyeltek oda, szépen becsúsztatta a tányér alá.
Tegnap késő délután feladott valaki nekem egy csomagot, amivel ma délelőtt 11-kor itt csengetett a kiszállító. 14 yuant kellett volna fizetnem a szolgáltatásért, de mivel - ahogy hangosan összeszámoltam az aprót a kezemben - csak 13,70-em volt, egy százast nyújtottam a kiszállító srác felé. Nem tudott visszaadni, ezért azt mondta, hogy inkább a 13-at kéri. Amikor a kezébe adtam a 13,70-et, gyorsan visszaadta a 13 feletti aprót és elköszönt.
Számtalanszor tapasztaltam, hogy az eladó egy boltban, piacon inkább beéri kevesebbel, mint, hogy fel kelljen váltani egy százast valahol. A taxisoktól, ha mondjuk 16-ot mutat az óra és nekem 15,20 apróm van, jó ideje meg szoktam kérdezni, hogy inkább az aprót kéri vagy fizessek százassal. Az esetek többségében inkább a kevesebbet választják.
