HTML

kbalázs

- Úgy néztek rám, mintha nektek ez kínai lenne - fakadt ki az osztály előtt egy tanárom.
- Akkor érteném - mondtam halkan.

Ez 20-25 éve volt és az azóta eltelt időnek közel a felét Kínában töltöttem. Mostanra talán már tényleg értem.

Publikációk



Cégképviselet Kínában, export-import ügyletek, kínai gyártás felügyelete, minőségi és mennyiségi áruátvétel, üzleti tanácsadás, magyar-kínai tolmácsolás, stb. - Chinabiz.hu

Friss topikok

Lenne mit tanulnunk Kínától 1.

2011.02.15. 12:43 kbalazs

Amikor anno elkezdtem kínaiul tanulni és ezáltal jobban megismerkedni a kínai kultúrával és magukkal a kínaiakkal, talán azt élveztem a dologban a legjobban, hogy megfigyelhettem, ugyanazokat a dolgokat miként látja egy magyar és miként egy kínai. Hogyan lát hozzá egy magyar egy adott probléma megoldásához és mit kezd vele egy kínai.

Soha nem volt előre lefutott meccs, hol az egyik megközelítés látszott jobbnak, hol a másik. Most, 25 évvel később és jó ideje Kínában élve már rég leszoktam róla, hogy folyamatosan mindent összehasonlítgassak. Persze tudom és látom, hogy akik első alkalommal járnak Kínában, ma is mindenre rácsodálkoznak. Én viszont egy ideje inkább arra szoktam rácsodálkozni, amit otthon, Magyarországon látok.

"Az okos ember más kárából tanul" - tartja a magyar bölcsesség, azonban mi magyarok nemhogy a máséból, de a saját kárunkból is nehezen tanulunk. Ha fel is ismerünk egy-egy problémát, a legritkább esetben választunk hozzá a máshol már bevált megoldások közül egyet.

Hogy csak egy példát mondjak, évtizedek óta problémát okoz a BKV járatain bliccelők tömege, de ahelyett, hogy egy olyan rendszert vezetnénk be, ahol mindenki fizet mielőtt igénybe veszi a szolgáltatást, helyette egyre nagyobb számban vesznek fel jegyellenőröket. Amikor utoljára Budapesten jártam, akkor minden kisföldalatti állomás minden peronján állt két ellenőr, akik azzal foglalatoskodtak, hogy megnézzek, az orruk előtt lévő automatában kezelt jegyek érvényesek-e. Ettől persze a buszokon és villamosokon továbbra sem oldódik meg a helyzet.

Mivel én Kínában élek, ezért elsősorban a magyar és a kínai megoldásokat fogom összehasonlítani és szeretném előre jelezni, hogy a legtöbb esetben a kínai megoldás nem egzotikus, hanem egyszerűen logikus lesz. Mint ahogy a kínai gondolkodás sem a negatívumokból való tanulást emlegeti, hanem egyaránt fontosnak tartja kiemelni a jó és rossz dolgokat. Konfucius egyik ismert mondása (子曰:“三人行,必有我师焉,择其善者而从之,其不善者而改之。”) így hangzik Tőkei Ferenc fordításában:
A mester mondotta: "Ha harmadmagammal utazom, (a másik kettő) feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom (magamban)."

A hosszúra nyúlt bevezető után elsőnek egy olyan példát hoznék fel, amit úgy néz ki épp most jutott eszébe valakinek Magyaroszágon is újragondolni, az autópályadíjakét.

A kínai termékekre vonatkozó egyre inkább elavult régi beidegződések alapján a legtöbb magyar ember azt hiszi, hogy Kínában minden olcsó. Szoktak nagyot nézni, amikor elmesélem nekik, hogy itt az autópályákon bizony a megtett kilométerek alapján kell fizetni és bizony komoly összegeket. Ha valaki Pekingből el akar autózni mondjuk Kunmingba, ami kb. 2800 km autópályán, akkor az csak az autópálya használatért annyit fizet, ami több mint a teljesáru repülőjegy. És ekkor még nem számoltuk bele az egyik oldalon az üzemanyagköltséget és az amortizációt, illetve a szinte mindig érvényesíthető kedvezményes repülőjegyárakat. Egy km megtételéért személygépkocsival átlagosan 0,5 yuant kell fizetni, ami a jelenlegi 30 forintos árfolyam alapján 15 forintot jelent kilométerenként.

Kínában 15 forintot kérnek minden megtett autópálya kilométerért, minden egyes alkalommal, amikor azt valaki igénybe veszi.

Miközben Magyarországon egy olyan rendszer van érvényben, ahol teljesen lényegtelen, hogy valaki hányszor használja az autópályát (egy adott időintervallumra vehet egy olyan matricát, amivel korlátlan alkalommal autózhat az autópályák akár teljes hosszában). Jelenleg Magyarországon teljesen mindegy, hogy csak 1 alkalommal akar valaki 10 kilométert menni autópályán vagy naponta száz kilométereket utazik négy napon át. Egy konkrét példát véve, jelenleg (már a 2011-es megemelt tarifa szerint!) 1650 forintért négy napon keresztül annyit autózik valaki Magyarországon, amennyit csak akar, ha akarja kétszer végigmegy az ország összes autópályáján. Kínában ezért a pénzért (1650 HUF=55 CNY) egy irányba utazhatunk 100 km-t vagy elutazhatunk 50 km-re és vissza egy alkalommal. Pekingből a vele szinte összenőtt Tianjinbe nem lenne elég ennyi pénz az oda-vissza autópályadíjra, egy út kerül kb. ennyibe, visszafelé még egyszer ki kell ennyit fizetnünk. Abban az országban, ahol jelenleg jóval alacsonyabb az átlagkereset mint Magyarországon és az autópályák teljes hossza már most megközelíti a negyvenezer kilométert, plusz évente 4 ezer km új autópályát építenek. Kínában oda-vissza 50 km az annyira semmi, hogy a legtöbb esetben a szomszéd városba nem érünk át.

Ezek ismeretében a 2013/14-re felvetett 6 forint kilométerenkénti díj kifejezetten jutányos (más hírek mindezt későbbre, de valamivel magasabb díjért említik). Évek múlva kellene fele annyit fizetni egy igénybe vett szolgáltatásért, amennyit Kínában évek óta fizetnek érte az emberek. Kiváncsi vagyok, hogy mekkora tiltakozást fog ez kiváltani Magyarországon?

Szólj hozzá!

Címkék: kína magyar közlekedés bkv peking kínai autópályadíj

A bejegyzés trackback címe:

http://kbalazs.blog.hu/api/trackback/id/tr32662707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.